Új Ptk. tájékoztató 2. rész

Kötelmi jog – Általános rész (Új Ptk. Hatodik Könyv első-második rész)

I. A kötelmek közös szabályai

1. Szerkezeti változtatás a hatályos Ptk.-hoz képest, hogy az új Ptk. külön részben tartalmazza azokat a rendelkezéseket, amelyek nem csak a szerződések, hanem valamennyi kötelem esetén alkalmazandóak.
2.  Az új Ptk. még fokozottabban törekszik a diszpozitivitás elvének az érvényesítésére. Az új Ptk. mind a kötelmek közös szabályainál [6:1. § (3) bekezdés], mind pedig a szerződés általános szabályainál [6.59. § (2) bekezdés] kimondja, hogy a törvénynek a felek jogaira és kötelezettségeire vonatkozó szabályaitól a felek egyező akarattal eltérhetnek, „ha e törvény az eltérést nem tiltja”. A kógencia tehát csak kivételként, ott érvényesül, ahol az új Ptk. tiltja az eltérést. Az új Ptk.  azáltal tesz egy rendelkezést kógenssé, hogy az azzal ellentétes szerződési rendelkezéshez a semmisség jogkövetkezményét fűzi.
3. Egy határidő eltelte csak akkor jár jogvesztéssel, ha azt jogszabály mondja ki. Ha a határidő nem jogvesztő, akkor az elévülés szabályait kell alkalmazni (6:21. §).
4.  A kötelem teljesítése témakörében: ha a kötelezettet a jogosulttal szemben több egynemű tartozás terheli, és a fejánlott teljesítés nem fedezi valamennyi tartozását, a kötelezett döntheti el a teljesítés időpontjában, hogy mely tartozására kívánja azt elszámolni. Ha kötelezett az elszámolás rendjéről nem rendelkezett, akkor a jogosult dönthet. Ha egyik fél sem rendelkezett, vagy a jogosult a döntéséről a kötelezettet nem értesítette, úgy az elszámolás rendje a következő: régebben lejárt, kevésbé biztosított, kötelezettre terhesebb tartozás.  

 II. A szerződés megkötésének új szabályai

1. A felek önmagukban a szerződéskötés elmaradásáért nem tartoznak egymás felé felelősséggel: a szerződési tárgyalások sikertelenségének a kockázatát mindegyik fél maga viseli [6:62. § 4. bek]). Ugyanakkor az új Ptk. egyértelművé teszi, hogy az együttműködési és tájékoztatási kötelezettség már a szerződéskötési tárgyalások alatt is terheli a feleket.
2. A szerződés létrejöttének általános szabályai között az új Ptk. lehetőséget ad a szerződéses ajánlat ún. „módosított elfogadásra”: az ajánlattal való egyetértést kifejező jognyilatkozat elfogadásnak minősül akkor is, ha lényeges kérdésnek nem minősülő, azt nem érintő kiegészítő vagy eltérő feltételt tartalmaz. A nem lényeges kérdésekben való eltérés esetén a szerződés az elfogadó nyilatkozat szerinti tartalommal jön létre. Az ajánlattevő azonban egyrészt az ajánlatban kizárhatja a módosított elfogadás lehetőségét, másrészt ennek hiányában is megakadályozhatja a kiegészítő vagy eltérő feltételek szerződési tartalommá válását, ha késedelem nélkül tiltakozik azok ellen [6:67. § (2) bek.].
3. Jelentősen módosuló szabályokkal tartja fenn az új Ptk az előszerződés jogintézményét. Megszűnik a bíróságnak az a lehetősége, hogy akkor is létrehozhassa a szerződést, ha az előszerződés nem tartalmazta a szerződés lényeges kérdéseiben való megállapodást, valamint hogy az előszerződésben megállapított feltételek módosításával is létrehozhassa azt [hatályos Ptk. 208. § (3) és (4) bekezdések]. Az új Ptk. már csak arra hatalmazza fel a bíróságot, hogy – valamelyik fél kérelmére – a felek által meghatározott feltételekkel hozza létre a szerződést.
4. Lényegesen szűkülnek, szigorodnak a szerződéskötés megtagadásának, vagyis a „clausula rebus sic stantibus” elv alkalmazhatóságának a feltételei. Erre csak akkor kerülhet sor – azonosan a bírósági szerződésmódosítás feltéte­leivel –, ha a szerződéskötést megtagadó fél bizonyítja, hogy a szerződés megkötése olyan utóbb bekövetkezett körülmény megváltozása folytán sértené a lényeges jogi érdekét, amelyet nem ő idézett elő, nem is tartozik az üzleti kockázata körébe, és nem is volt előre látható az előszerződés megkötésekor [6:73. § (3) bek.].
5. Új megoldás, hogy az új Ptk. háttérszabályokat ad a versenyeztetési eljárás útján történő szerződéskötésre [6:74–76. §-ok], felismerve, hogy ilyen eljárásokra a külön törvényekben szabályozott esetkörökön (elsősorban a közbeszerzésen) kívül is sor kerülhet. A versenyeztetési eljárásban ajánlattételre való felhívás főszabályként szerződéskötési kötelezettség elvállalását jelenti: a felhívást tevőnek a legkedvezőbb ajánlat benyújtójával meg kell kötnie a szerződést, kivéve, ha a szerződéskötés megtagadásának a jogát a felhívásban már előre kikötötte. Továbbá a felhívást tevő fél egészen a felhívásban megjelölt határidő lejártáig visszavonhatja a felhívását, és ezáltal a már beérkezett ajánlatok ismeretében is elháríthatja a szerződéskötést.
6. A gazdasági életben egyre fokozódó gyakoriságuknak és jelentőségüknek megfelelően külön fejezetben tartalmazza az új Ptk. az általános szerződési feltételekkel történő szerződéskötés szabályait [6:77–81. §-ok], tartalmilag lényegében fenntartva a hatályos – az uniós joggal már harmonizált – szabályokat.
7. Az elektronikus kommunikáció növekvő jelentőségét fejezi ki az új Ptk. azzal, hogy a szerződéskötés egyik különös eseteként tartalmazza az elektronikus úton történő szerződéskötés különös szabályait [6:82–85. §-ok].
   

III. Az érvénytelenség új szabályai

1. Az új Ptk. – fenntartva a semmisség és a megtámadhatóság közötti megkülönböztetést – elsősorban a semmisséggel kapcsolatban vezet be szövegezésbeli változtatásokat a kialakult bírói gyakorlattal összhangban, anélkül azonban, hogy ezáltal a semmisség jogi lényege tartalmilag változna. Így pl. az új Ptk. kimondja azt a bírói gyakorlatban már régóta érvényesülő elvet, hogy a szerződés semmisségét a bíróság hivatalból észleli. Ugyanakkor eltűnt a „szerződés semmisségére bárki határidő nélkül hivatkozhat” tétel, és az évtizedek óta kialakult bírói gyakorlatnak megfelelően kimondja, hogy „a szerződés semmisségének megállapítása iránt peres eljárást az indíthat, akinek ehhez jogi érdeke fűződik, vagy akit erre törvény feljogosít” [6–88. § (3) bek.].
   
2. A megtámadási határidővel kapcsolatos szabályok [6:89. § (3) bek.] szerint az egyéves elévülési jellegű határidő ugyan változatlan marad, azt azonban egységesen a szerződés megkötésétől kell majd számítani. Ez a változtatás gyakorlatilag azt jelenti, hogy a hatályos szabályozáshoz képest le fog rövidülni a megtámadási határidő. A megtámadási jogot akár a másik félhez intézett jognyilatkozattal, és ennek eredménytelensége esetén keresetindítással, akár közvetlenül a bíróság előtt lehet gyakorolni.
3. Az egyes érvénytelenségi okok körében történt változások:

a) A tévedés (megtámadási ok) [6:90. §]

– megfogalmazza, hogy a tévedés akkor vonatkozik lényeges körülményre, ha annak ismeretében a fél nem, vagy más tartalommal kötötte volna meg a szerződést;

– elhagyja a jogi kérdésben való tévedésre vonatkozó speciális rendelkezést;

– kizárja a tévedés miatti megtámadás jogát akkor, ha a fél a tévedését felismerhette, vagy annak kockázatát vállalta (pl. szerencse elemet tartalmazó szerződésnél).

b) A feltűnő értékaránytalanság miatti megtámadás [6:98. §] feltételrendszere is kiegészül egy szubjektív kritériummal: nem támadhatja meg a szerződést az, aki a feltűnő értékaránytalanságot felismerhette, vagy annak kockázatát vállalta. Új szabály, hogy a felek az ilyen okból való megtámadás jogát – a fogyasztó és vállalkozás közötti szerződés kivételével – kizárhatják. 

c) A fiduciárius hitelbiztosítékok semmissége: semmisnek minősíti azt a kikötést, ami pénzkövetelés biztosítása céljából tulajdonjog, más jog vagy követelés átruházására, vételi jog alapítására irányul [6:99. §].  

d) Új rendelkezés az, amely semmisnek nyilvánítja a fogyasztó és vállalkozás közötti szerződés olyan kikötését, amely a fogyasztó jogait megállapító törvényi rendelkezésektől a fogyasztó hátrányára eltér [6:100. §], valamint a fogyasztónak a jogszabályban megállapított jogáról lemondó jognyilatkozatát [6:101. §].

4. Az érvénytelenség jogkövetkezményeinek rendszere az új Ptk.-ban több ponton eltérő lesz a hatályos szabályozástól.

a) A hatályos Ptk. nem szól az érvénytelenség általános joghatásáról, nevezetesen arról, hogy az ilyen szerződés nem alkalmas a felek által célzott joghatás elérésére. Az új Ptk. 6:108. § (1) bekezdése ki fogja mondani, hogy: „Érvénytelen szerződésre jogosultságot alapítani, és a szerződés teljesítését követelni nem lehet”. Az érvénytelenségnek ez az a jogkövetkezménye, amelyet semmisség esetén a bíróság hivatalból észlel, és hivatalból alkalmaz, ami azt jelenti, hogy elutasítja a semmis szerződésre alapított keresetet. Megtámadhatóság esetén ez az általános jogkövetkezmény is csak akkor alkalmazható, ha az arra jogosult a szerződést eredményesen megtámadta. Az érvénytelenség további jogkövetkezményeit a bíróság már csak a fél erre irányuló kérelme alapján alkalmazhatja, mégpedig csak az elévülés és elbirtoklás korlátai között. (

b) Az új Ptk. elsődleges jogkövetkezményként az érvénytelen szerződés visszamenő hatállyal történő bíróság általi érvényessé nyilvánítását szabályozza, amelyre akkor kerülhet sor, ha az érvénytelenség miatti érdeksérelem a szerződés megfelelő módosításával kiküszöbölhető, vagy az érvénytelenség oka utóbb megszűnt [6:110. §].

c) Az érvényessé nyilvánítás (érvényessé válás) mellett az érvénytelenség másik elsődleges jogkövetkezménye az eredeti állapot helyreállítása [6:112. §]. Ez csak a nyújtott szolgáltatások természetbeni visszatérítése útján történhet (értékbeni megtérítés útján tehát nem). A visszatérítési kötelezettség az elévülési vagy az elbirtoklási idő elteltétől függetlenül terheli az eredeti állapot helyreállítását kérő felet. Az új Ptk. szerint az eredeti állapot helyreállítása során a bíróságnak gondoskodnia kell a szolgáltatások eredeti értékegyensúlyának a fenntartásáról. Olyan esetekben, amikor sem a szerződés érvényessé nyilvánítására, sem az eredeti állapot természetbeni visszaállítására nem kerülhet sor, a jogalap nélküli gazdagodás elvére támaszkodva rendezi a felek helyzetét, amikor kimondja, hogy ilyenkor a bíróság elrendeli az ellenszolgáltatás nélkül maradt szolgáltatás ellenértékének pénzbeli megtérítését. Ezt a jogkövetkezményt alkalmazhatja a bíróság akkor is, ha az eredeti állapot helyreállítása lehetséges volna ugyan, de az valamelyik fél lényeges jogi érdekét sértené.

IV. A szerződésszegés általános szabályai, különös tekintettel a szerződésszegéssel okozott károkért való felelősségre

1. A szerződésszegés általános jogkövetkezményei: a teljesítés követelésének joga; a visszatartási jog gyakorlása; az elállás (azonnali hatályú felmondás) és ehhez kapcsolódóan a fedezeti szerződés megkötésének a joga; valamint a kártérítés.
2. Az új Ptk. szakít a kontraktuális és deliktuális kárfelelősség hatályos Ptk.-ban érvényesülő egységes rendszerével, és az eddigi utaló normával (Ptk. 318. §) történő megoldás helyett a szerződésszegéssel okozott károkért való felelősség önálló kártérítési alakzatként nyer szabályozást.

 Az új kontraktuális kárfelelősségi rendszer két sarokköve:

a) a kártérítési felelősség jogalapját illetően: a vétkességtől független (objektív), de nem kimenthetetlen helytállás [6:142. §] és

b) a kártérítés mértékét illetően: az előre kalkulálható mértékű kockázatra korlátozott felelősség a következménykárok és az elmaradt vagyoni előnyök tekintetében [6:143. §].

ad a) (Kimentési klauzula)

Az új Ptk. kimentési klauzulája [6:142. §] három együttes feltétel meglétét kívánja meg, amelyeket a szerződésszegő félnek kell bizonyítania. A szerződésszegést okozó körülménynek (vagyis a szerződésszerű teljesítés akadályának)

– a szerződésszegő fél „ellenőrzési körén kívülinek” kell lennie (vagyis olyannak, amely a szerződésszegő fél által nem befolyásolható);

– „a szerződéskötés időpontjában előre nem láthatónak” kell lennie (azaz olyannak, amellyel objektíve, azaz a szerződésszegő fél helyzetében levő személyek mércéjével mérve sem lehetett számolni);

– és végül olyannak kell lennie, amelynek az elkerülése vagy a kárkövetkezmény elhárítása a szerződésszegéskor sem volt elvárható.

ad b) (Előreláthatósági klauzula) A megtérítendő károknál az új Ptk. különböztet a szolgáltatás tárgyában bekövetkezett kár (ún. „tapadó kár”) – amelynél továbbra is a teljes kártérítés elve érvényesül – és a jogosult vagyonában keletkezett egyéb károk (ún. „következménykárok”) és elmaradt vagyoni előny (jövedelem, haszon) között. Ez utóbbiakra nézve bevezeti az előreláthatósági elvet (klauzulát), kivéve a szándékos szerződésszegés esetét, amikor az ilyen károkat is teljes egészében meg kell téríteni. Az előreláthatósági klauzula [6:143. § (2) bek.] szerint: „A szerződésszegés következményeként a jogosult vagyonában keletkezett egyéb károkat és az elmaradt vagyoni előnyt olyan mértékben kell megtéríteni, amilyen mértékben a jogosult bizonyítja, hogy a kár, mint a szerződésszegés lehetséges következménye, a szerződés megkötésének időpontjában előre látható volt.” Az előreláthatóság itt tehát a kár bekövetkezésének a lehetőségére és annak mértékére vonatkozik (és nem a szerződésszegésre vezető körülményre, mint a kimentés körében).

3.  A szerződésszegés általános szabályai között szabályozza még az új Ptk:

– a közreműködőért (a hatályos Ptk.-ban: teljesítési segéd) való felelősség kérdést;

– a részleges szerződésszegést, ami az osztható szolgáltatás egy részére vonatkozik);

– a közbenső szerződésszegést (a másik fél szerződésszerű teljesítéséhez szükséges közbenső intézkedések elmulasztása, ami a hatályos Ptk. 302. § b), c) pontjában, a jogosulti késedelem körében van szabályozva);

– az előzetes szerződésszegést (tehát a teljesítési határidő előtt már nyilvánvalóvá váló szerződésszegést, ami a hatályos Ptk.-ban a vállalkozási szerződésnél a 395. § (3) bekezdésben van szabályozva);

– a felelősség korlátozásának és kizárásának a tilalmát csak a szándékosan okozott, továbbá emberi életet, testi épséget vagy egészséget megkárosító szerződésszegések esetére [vagyis a hatályos Ptk. 314. § (2) bekezdés elmarad].

V. A szerződésszegés egyes esetei, különös tekintettel a hibás teljesítésre

1. A szerződésszegés egyes nevesített esetei:

– A kötelezett késedelme

– A jogosult átvételi késedelme (a jogosulti késedelem közbenső intézkedések elmulasztásában megnyilvánuló esetei)

– A teljesítés lehetetlenné válása

– A teljesítés megtagadása

– Jognyilatkozat tételének elmulasztása (a hatályos Ptk. 295. §-a szerinti jognyilatkozat bírói ítélettel történő pótlása)

– Hibás teljesítés (amelynek jelentősen megújított szabályait külön fejezet tartalmazza).

A felsoroltak közül a továbbiakban csak a hibás teljesítésre és jogkövetkezményeire vonatkozó szabályokra térek ki, kizárólag a változásokra koncentrálva.

2. Az új Ptk. új rendszerben szabályozza a hibás teljesítés jogkövetkezményeit, amelyek a következők:

– Kellékszavatosság

– Termékszavatosság

– Jótállás

– Kártérítési igény

– Jogszavatosság

3. A kellékszavatosság szabályainál a legjelentősebb változás a határidők rendszerében következett be. Az új Ptk. a jelenlegi – valóban nagyon rövid – hat hónapos elévülési határidőnél hosszabb, egyéves általános elévülési szavatossági határidőt ír elő. Fogyasztó és vállalkozás közötti szerződésnél nem változik a kétéves elévülési idő. Megszűnik viszont a 60 napos állatszavatossági határidő. Ingatlanok esetében ötéves elévülési határidőt vezeti be az új Ptk.

A legjelentősebb változtatás az, hogy az új Ptk megszünteti a jogvesztő határidőket.

4. A kellékszavatossági határidőrendszer változása következtében a hatályos Ptk. szerinti helyzethez képest más kontextusba kerül a hibás teljesítés miatt érvényesíthető kártérítési igények kérdése is. Jelenleg a jogosult a hibás teljesítésből eredő mindenfajta kára (tehát a szolgáltatás tárgyában bekövetkezett ún. tapadókára, valamint a következménykárai) megtérítését az általános elévülési időn belül igényelheti, ami éppen a nagyon rövid elévülési-, valamint jogvesztő határidők indokolnak. Ezzel szemben az új Ptk. szerint [6:174. §] a szolgáltatás tárgyában bekövetkezett (ún. tapadó) kára megtérítését a jogosult csak a kellékszavatossági határidőn belül és csak a szavatossági jogok sorrendjében (vagyis a természetbeni reparációt jelentő kijavítás, kicserélés szavatosság jog kimerülése esetén) érvényesítheti. A kellékszavatossági határidő elteltét követően csak az ún. következménykárok lesznek érvényesíthetőek az általános elévülési időn belül.
5. A hibás teljesítés jogkövetkezményeként vezeti be az új Ptk. a termékszavatosság új jogintézményét [6:168–171. §-ok], amelynek a lényege, hogy a vállalkozás által fogyasztónak eladott ingó dolog (tipikusan fogyasztási cikk) hibája esetén a fogyasztó (a termék mindenkori tulajdonosa) követelheti a gyártótól (a termék előállítójától, illetve forgalmazójától) a hiba természetbeni orvoslását (elsősorban a kijavítást, másodsorban a kicserélést). A fogyasztó adott esetben választhat, hogy vagy kellékszavatossági igényt érvényesít a szerződő partnerével szemben, vagy termékszavatossági igényt a gyártóval szemben. A gyártót a termékszavatosság a termék általa történt forgalomba hozatalától számított kétéves jogvesztő határidőn belül terheli. 
6. A jótállást a hibás teljesítés jogkövetkezményeként szabályozza. Jelentősen változik a jótállási igény érvényesítésének a határideje: a jótállási határidőben felismert és a kötelezettel közölt jótállási igény a felhívásban tűzött határidő elteltétől számított három hónapos jogvesztő határidőn belül érvényesíthető bíróság előtt (akkor is, ha a jótállási idő közben már eltelt). 
7. Az új Ptk. a hatályos Ptk.-ban a kötelmi különös részben az adásvételnél és a bérletnél szabályozott jogszavatosság jogintézményét is a szerződések általános szabályai között szabályozza, mint a jogilag hibás teljesítés jogkövetkezményét.