A sokak által „diákmunka”-ként ismert tevékenység a jogi szabályozásban ismeretlen. A diák munkavállalókra is az 1992. évi XX. törvény a Munka Törvénykönyvéről (Mt.) érvényes. Az adóztatási és járulékfizetési kötelezettségek tekintetében eltérőek a szabályok.
A fiatal munkavállalókkal (18 év alatt) kapcsolatosan az Mt. tartalmaz kiegészítő szabályokat, melyeknek minden körülmény között érvényesülnie kell.
Az utasítási jog tekintetében az iskolaszövetkezeten keresztül dolgozókat úgy kell tekinteni, hogy munkaviszonyuk az iskolaszövetkezettel van, melynek keretében a munkavállaló a munkáját szokásosan a munkáltató telephelyén kívül végzi.
A szövetkezet köteles írásban tájékoztatni a munkavállalót, arról hogy hol köteles a munkát elvégezni, milyen feladatok tartoznak a munkakörébe, mik a munkabér, a bérpótlékok és a bér egyéb elemei, ill. az esetleges teljesítmény-követelményekről. Azonban a munkakörben meghatározott feladatok tényleges kivitelezése során a cég, ill. annak munkavállalói (akik mellett a diák közvetlenül dolgozik) rendelkeznek általában utasítási joggal.
Jellemző, hogy a cégek csak azt határozzák meg a szövetkezet felé, hogy milyen időpontokban, milyen időtartamban, hány főre van szükségük. Így a munkavégzők személye állandóan változik. Nincs mód arra, hogy a cég megjelölje az egyes személyeket, akikkel „szívesen” elvégeztetné a munkát.
Amennyiben, az adott munkahelyen több diák dolgozik, rendszerint kijelölnek közülük egy munkavezetőt, akinek további főként adminisztratív és koordináló feladatokat is el kell látnia. Ennek körét a szövetkezet alapszabálya, ill. a munkaszerződés határozza meg. A munkavezetőnek kijelölt diák fölött a témavezető (akihez a cégtől a megrendelés beérkezik) rendelkezik utasítási joggal.
A témavezető tájékoztatása ki kell terjedjen a munkarendre, munkaidő, ill. a pihenőidő mértékére, míg a szünetek tényleges kiadását általában a cégnél az utasítási joggal megbízott, ill. a munkavezető határozza meg a témavezetőtől kapott instrukciók alapján.
Természetesen ezekben a kérdésekben elsősorban a cég és az iskolaszövetkezet között létrejött megállapodás és a szövetkezet alapszabálya irányadó. Általánosan jellemző, hogy a diákok a szövetkezettel állnak szorosabb kapcsolatban, míg az a cég, ahol a munkát végzik lazább, csak a ténylegesen végzett munka kivitelezésével kapcsolatban rendelkezik jogosítványokkal.
A Munkaerő-kölcsönzést az Mt. XI. fejezete szabályozza. Itt jellemzően a kölcsönbe vevő cégnek van több, utasítással kapcsolatos jogosultsága. Ezek a munkavállalók jobban beépülnek a kölcsönbe vevő cég szervezetébe, továbbá a munkavégzők személye egyedileg meghatározott.
A munkáltatót megillető jogok megoszlása általában a felek megállapodásától függ, azonban, a törvény meghatároz néhányat, amit kizárólag a kölcsönbe adó gyakorolhat, pl. munkaviszony megszüntetése. Általánosan irányadó az, hogy a kölcsönzött munkaerőre alkalmazni kell a kölcsönbe vevőnél meghatározott munkarendet, munkaidőre, ill. pihenőidőre vonatkozó szabályokat.